Esszék a belső világról és arról, ami körülveszi. Egy karakter, egy szerda délután, egy makacs kérdés. Néha vicces, néha klinikai — mindig emberi.
A gondolat akkor kezdődik, amikor a mosatlan tányér visszanéz rád.
Avagy mit tanul a magyar társadalmi tudattalan, amikor a katasztrófának először nincs arca — hazatérés-jegyzet a Kárpát-medence védettségének végéről és a zajról, ami elhallgatott
Most először értem haza úgy, hogy nem zúgott a közösségi pszichózis — pedig rendkívüli helyzet van. Talán az volt a bajunk, hogy a sors túl kegyes volt hozzánk: minden katasztrófánknak arca volt, és az arcos katasztrófa tűrni tanít, nem összefogni. A türelem-cikk folytatása.
OlvasomAvagy mit tanult a magyar társadalmi tudattalan négyszáz év alatt, és miért választotta tizenhat éven át a kiszámítható rosszat — a kvantum-cikk beígért folytatása
Tizenhat év hosszú idő — és a kérdés nem az, hogy ő miért maradt, hanem hogy mi miért hagytuk. Egy vita-indító esszé arról, mit tanult a magyar társadalmi tudattalan négyszáz év alatt, és miért érződik a kiszámítható rossz biztonságosabbnak, mint a bizonytalan jó. A kvantum-cikk beígért folytatása.
OlvasomAvagy mit tanít egy húsfeldolgozó-vita a bérek és a tőke-fenyegetés szerkezetéről — egy olvasat Magyar Péter érvelése mellett a Master Good-ügyben
Egy nagy húsipari cég 350 milliárd forintos beruházást ígér, ha behozhat háromezer fülöp-szigeteki vendégmunkást. Magyar Péter szerint a cég tavaly 25,5 milliárd forintot termelt — fizessen normális bért. A vita formailag munkaerőről szól, valójában arról, kinek a teste hordozza a profitráta költségét. Olvasási gyakorlat.
OlvasomAvagy miért nem szotyolózó páholyokban dől el a magyar jövő — egy hálózati érvelés egy globális gondolkodó mellett
Egy vita-indító esszé arról, milyen gondolkodású ember kell egy 2027-es köztársasági elnöki szerepbe. A lokálisan túltanult vezető és a hálózati gondolkodó között a magyar jövő olvashatóságában van a különbség. Egy konkrét javaslat — kedves piszkálódással.
OlvasomKépezzünk inkább, ne szabályozzunk — avagy hogyan tekintsen az állam felnőttként az állampolgáraira ahelyett, hogy rendeletekben próbálná szabályozni a viselkedésüket
Egy állam kétféle alapfeltevéssel közelíthet az állampolgárhoz: problémaként, amelyet szabályozni kell, vagy partnerként, akiben fel kell ébreszteni a kapacitást. Esszé az Eötvös–Bibó vonalon a regulator- és az edukátor-állam közötti választásról.
OlvasomAvagy miért rezdül meg egy negyvennyolc éves senior konzulens egy üres tárgyalóban — és miért fog a munka fogalma a következő években újraíródni
Egy generáció megtanulta, hogy a munka egyenlő a jelenléttel. A finanszírozási csap szűkülése és az AI együtt most láthatóvá teszik, hogy ez a tanulás elavult — és a felretanult vezetők kettős státuszveszteséget élnek meg.
OlvasomEgy új munkamodell, amely a Palantirnál született, és most az AI-korszakkal együtt mindenhova elér: amikor a mérnök a problémához költözik, nem fordítva
A klasszikus kiszervezés gazdasági alapja megszűnik. Helyét a forward deployed engineer modell veszi át: kevés, magasan képzett mérnök, aki a vevő terepén él és iteratívan együtt épít. Szakmai esszé arról, mi marad az outsource-nak, és mit jelent ez egy magyar cégnek.
OlvasomEgy nyitott kérdés a túltanult priorokról, a triptofán-szerotonin-rendszerről, és — egy gondolatkísérlet erejéig — Orbán Viktor mikrotubulusairól
Mi történik egy emberrel, aki harmincöt éven át minden helyzetet egyetlen prior-osztály alapján értelmez? A pszichológia válaszol. A neurokémia is válaszol. És ha Penrose-nak részben igaza van, akkor a kvantum-mikrotubulusok is mondhatnak valamit. Vita-indító, nem tanulmány.
OlvasomPrediktív kódolás — mentális modell négy oldalban
Az agy nem várja meg az adatot: előre jósol, és csak akkor frissít, ha tévedett. A modern idegtudomány egyik legizgalmasabb kerete, négy lapba sűrítve.
OlvasomAvagy miért retten meg egy negyvenhat éves férfi egy elmosatlan tányértól
Egy pszichológiai mese arról, miért lesz egy négyperces feladatból depresszió.
OlvasomThe Hitchhiker's Guide to the Hungarian Subconscious — English editions with cultural footnotes for travelers, after István Örkény and Douglas Adams.
The English edition of A bizonytalan jó — a homecoming essay on the first faceless catastrophe in Hungarian memory, with cultural footnotes for travelers, after István Örkény and Douglas Adams
I flew home into an extraordinary situation and, for the first time in years, the collective psychosis did not land with me. A field guide for outsiders: what Mohács, Trianon and the Kádár deal trained the Hungarian subconscious to expect — and what happens when a catastrophe finally arrives without a face. Don't panic: it's good news.
Read itWhat the Hungarian societal unconscious learned over four hundred years, and why it chose the predictable bad for sixteen years — the English edition of A türelem szerkezete, sequel to the quantum essay
Sixteen years is a long time — and the question is not why he stayed, but why we let him. Four hundred years of shared training data, one theorem learned to perfection: the predictable bad feels safer than the uncertain good. With Guide entries on the oilcloth, the merriest barrack, and one slip of the tongue.
Read itWhat a meat-processing debate teaches about the structure of wages and capital threats — a reading in support of Péter Magyar’s argument in the Master Good case; the English edition of A sátor és a profitráta
A poultry giant dangles a 350-billion-forint investment if it may import three thousand guest workers. Péter Magyar reads out the profit numbers instead. Formally a labour debate — actually a debate about whose body carries the cost of the rate of profit. A reading exercise, with a Guide entry on the forint.
Read itWhy the Hungarian future is not decided in sunflower-seed VIP boxes — a network argument for a global thinker; the English edition of Barabási Albert-László mint köztársasági elnök
Before a 2027 presidential election it is worth asking what kind of mind the role needs. Between the locally overtrained leader and the network thinker lies the legibility of the Hungarian future. One concrete proposal, with affectionate needling — and a Guide entry on szotyi.
Read itEducate rather than regulate — how a state might treat its citizens as adults instead of governing their behaviour by decree; the English edition of A tudás mint alanyi jog
A state can approach its citizen with two base assumptions: as a problem to be regulated, or as a partner whose capacity must be awakened. An essay along the Eötvös–Bibó line on the choice between the regulator state and the educator state — with Guide entries on the education-builders.
Read itOr why a forty-eight-year-old senior consultant flinches in an empty meeting room — the English edition of A látszat utolsó őszi délutánja, with Guide entries on Corvinus and the subsidy economy
A generation learned that work equals presence. The tightening subsidy tap and AI are jointly making it visible that this lesson has expired — and the mis-trained managers are living through a double loss of status: the future salary, and the past that was not what it seemed.
Read itAn open question about overtrained priors, the tryptophan–serotonin system, and — for one thought experiment — Viktor Orbán’s microtubules; the English edition of Mit mond a kvantum?
What happens to a person who interprets every situation through a single prior class for thirty-five years? Psychology answers. Neurochemistry answers. And if Penrose is partly right, the quantum microtubules may have something to say too. A discussion-starter, not a study.
Read itPredictive coding — a mental model in four pages; the English edition of Az agyad nem ablak, with a Guide entry on the site’s own name
The brain does not wait for the data: it predicts, and updates only when it was wrong. One of the most exciting frameworks in modern neuroscience, compressed into four interactive pages — predictions, errors, Bayesian bargains, and why boredom is a compliment to your model.
Read itOr why a forty-six-year-old man recoils from an unwashed plate — the English edition of A vektoradatbázis árnyékában, with cultural footnotes
A psychological tale about how a four-minute task becomes depression: a childhood spent among things-to-be-dealt-with, a vector space where trouble and to-do fused into one knot — and the slow, hopeful work of prying them apart. With a Guide entry on the Hungarian word for it.
Read it