Avagy miért nem szotyolózó páholyokban dől el a magyar jövő — egy hálózati érvelés egy globális gondolkodó mellett.
Egy 2027-es köztársasági elnök-választás előtt érdemes megkérdezni: milyen gondolkodású ember kell ehhez a szerephez? Poszt-AI-korszakban, globálisan összekapcsolt világban az az elnök alkalmas, aki a teljes hálózatot látja — nem helyileg túltanult, hanem rendszerszintű. Egy konkrét javaslat: Barabási Albert-László.
A kérdés egyszerű: ki legyen a magyar köztársasági elnök? A közhelyes válaszok rég elkoptak. „Mértékletes." „Megbízható." „Tekintélyes." „Pártközi konszenzussal." Ezek mankók a válasz mellé támasztva, nem maguk a válasz.
A kérdés ennél mélyebb: milyen gondolkodású ember kell ehhez a szerephez egy 2027-es Magyarországon?
Az elnök szerepe közjogilag korlátozott — fontosabb a szimbolikus súly. Ki mit jelenít meg. Mit lát abból, ami a magyar társadalom körül történik. Honnan néz, és milyen léptékben.
Itt kezdődik a valódi kérdés.
Az elmúlt évtizedek magyar közéleti vezetőinek többségében közös egy vonás: lokálisan optimalizálnak. Egy nagyon konkrét magyar kontextus minden rezdülésére érzékenyek — egy faluban, egy páholyban, egy budapesti kerületben, egy Felcsút-méretű világban. Otthon vannak abban a világban. Hitelesen szotyiznak a VIP-páholyban. Tudják, mit jelent egy márkás cipő egy keresztelőn, mit jelent egy nem-megfelelő rokon a környezetben, mit jelent egy kerületi pártgyűlés gyengébb hangulata.
Ez önmagában nem rossz tulajdonság, sőt: bizonyos szempontból megható, majdhogynem vonzó. De van egy határa.
Ez a fajta gondolkodás helyileg túltanul. Mint a gépi tanulási modell, amely a training set apró részleteit memorizálja, aztán a globális mintázatra már nem tud általánosítani. A magyar politika nyelvén: aki tudja, mit gondol a józsefvárosi piacon az autószerelő, sokszor nem tudja, mit jelent a 21. század közepi globális kapacitás-eltolódás, az AI-átalakulás, a klímakrízis, az új munkamodellek, vagy a hálózati gazdaság viselkedése.
Magyarul: szotyizni a páholyban nem bűn. De ha az ember csak ezt látja, akkor a magyar jövőt nem tudja olvasni.
Van másfajta mintázat is. Egy ember, aki harminc éven át nem egyetlen helyi mintázatot tanult túl, hanem a hálózatok globális szerkezetét vizsgálta. Aki nem a kerületi pártgyűlés zenéjét próbálta megérteni, hanem azt, hogy miért skálamentes a fehérje-fehérje kölcsönhatások eloszlása, és miért hasonlít ez az Internet topológiájára, vagy a koronavírus terjedési mintázatára, vagy az emberi karrier-pályákra.
Ez az ember Barabási Albert-László. Az 1967-ben Marosvásárhelyen született, romániai magyar fizikus, aki a Notre Dame Egyetemen, majd a Northeastern University-n végzi azt a munkát, amelyből a 2000-es évekre új diszciplína lett: a „hálózat-tudomány".
A Linked könyv (2002) több millió példányban kelt el. A Network Science tankönyv ma 200+ egyetemen kötelező irodalom. A The Formula (2018) a siker hálózati alapjait térképezi fel.
És nem az itt az érv, hogy Barabási „ért a tudományhoz". Hanem az, hogy magát a hálózatot érti: a kapcsolódásokat, a hubok szerepét, a robusztusságot. Azt, hogy mire való a periféria, hogyan terjed bármi, és mi következik a skálamentes eloszlásokból.
Négy nagyon konkrét dolgot. Egyiket sem azért, mert Barabási politikus akar lenni, hanem mert a hálózat-tudomány alaptanításai meghatározzák, mit vesz észre az ember.
Barabási egyik fő tanítása: a skálamentes hálózatok elképesztően sebezhetők, ha valaki a hubokat célzottan támadja. A magyar agy-hubok: az egyetemek, a tudományos akadémia, a kulturális intézmények, a kórház-rendszer. Az elnök, aki ezt érti, nem hagyja, hogy a politika ezeket rövid távú előnyért szétverje.
A hálózat-tudomány központi tétele, hogy nem csak a hubok számítanak — a hosszú farok perifériája is. Egy alföldi kis falu nem „veszteség-statisztika". A hálózat élő, sokszor láthatatlan eleme. Az elnök, aki ezt érti, nem nagyvárosi vagy vidéki dichotómiában gondolkodik — hanem topológiában.
A magyar jövő nem egyetlen Magyarországon belül dől el. A magyar jövő a magyar diaszpóra-, tudományos-, kulturális-hálózat globális csomópont-mintázatában dől el. Aki ezt látja, dolgozik a kapcsolódáson — nem a leszakadáson.
A hálózat-tudomány tanítása: a meglepetés a normál, nem a kivétel. A nem-lineáris rendszerekben az extrém események gyakoribbak, mint amennyit a normáleloszlás megengedne. Egy elnök, aki ezt érti, nem 2008-as gondolkodással kezeli 2027-et.
Most a konkrét tulajdonságokra. Mit hozna Barabási elnökként, amit a jelenlegi politikai mezőny nem hoz?
Először: a globalitás presztízs nélkül. Barabásin nincs meg az a „menő tudós" attitűd, amit nyugati tudóskörökben gyakran látni. A Marosvásárhely–Notre Dame–Boston útvonal magyarsága mély — és a dolog iróniája, hogy magyarabb is, mint sok hangosan magyarkodó politikusé. Egy ilyen ember Magyarországot globális csomópontként tudja képviselni, nem elszigetelt, sértődött kis régióként.
Másodszor: a tudomány-alapú vezetés szelíd visszahozatala. Az elmúlt évtized magyar politikája szétszedte a tudomány és a közélet összefonódását. Egy elnök, aki tényleges, élő, működő tudományos hálózat része, ezt a kapcsolatot — szimbolikusan és gyakorlatilag is — visszahozhatja. Nem azzal, hogy ideológiát hirdet. Azzal, hogy ő maga az.
Harmadszor: a komplexitás iránti tisztelet. Barabási egész munkássága azt mutatja, hogy a komplexitás nem ellenség. A komplexitás struktúra. A magyar közbeszéd jó része épp az ellenkezőjéből él: a komplexitást zavarosnak nevezi, és egyszerű megoldásokat ígér. Egy elnök, aki a komplexitást térképezhető szerkezetnek látja, megváltoztathatja a kollektív beszélgetést.
Egy nemzet jövője nem egy kerületi pártgyűlés gyengébb hangulatában dől el. Nem is egy stadion VIP-páholyában, vagy egy diplomáciai vacsora ülésrendjében.
Egy nemzet jövője a kapcsolódásokban dől el — a tudományos, kulturális, gazdasági, baráti, családi, globális hálózatok élő topológiájában. Egy elnök, aki ezt érti, ránéz egy magyar kis falura és lát egy csomópontot. Ránéz egy diaszpórára és lát egy élő kötést. Ránéz egy nemzetközi tárgyalásra és lát egy információ-áramlás-rajzot.
Ez bölcs ember — abban az értelemben, hogy nem csak okos: egész életében azt térképezte, hogyan kapcsolódik minden mindennel.
Lehet, hogy egy ilyen ember nem szotyizik a páholyban. Lehet, hogy nem szeret futball-meccsre menni. Lehet, hogy egy interjúban bevallotta, hogy szereti a paprikás csirkét — de nem fog ezzel kampányolni. Lehet, hogy nem tudja, melyik a magyar Premier League slágere ezen a héten.
De pontosan tudja, miért egyforma a magyar tudományos közösség és a New York-i metróhálózat csomóponti statisztikai mintázata. És pontosan tudja, mit jelent ez a magyar jövőre.
Barabási Albert-László ilyen ember. Ennyi a javaslat — szerintem érdemes átgondolni.