Avagy hogyan lesz az arany budiból pottyantós, ha a pénzzel együtt nem lehet hazamenni.
„Ha majd világszerte győztünk, azt hiszem, aranyból fogunk nyilvános illemhelyeket építeni a világ néhány legnagyobb városának utcáin.”Lenin, 1921
Húsz éve Thaiföldön nyaraltam, és megismertem ott egy honfitársamat, aki nem nyaralni jött. Pénzzel érkezett, amelyet ellopott, és nem tervezte, hogy hazamegy. A történetét nem írom le, csak néhány mondatát. Egyszer a turistákat nézte, és ezt mondta:
„Kijönnek ide Tájfődre, oszt mi van itt? Kutya szar!”
A turisták ugyanazt a tengert látták, mint ő, ugyanabban a melegben, és nekik tetszett. A megvetés az övé volt, nem a helyé. A mondat azt árulja el, mi lett a pénzével: megvolt, és ott, ahová vitte, semmit sem ért. Turista szájából panasz volna, az ő szájából vallomás.
2026 márciusában Hadházy Ákos képeket mutatott a Magyar Nemzeti Bank felújított székházának elnöki mosdójáról. A Telex szerint a felújításhoz 72 aranyszínű vécékefét vettek, darabonként mintegy 52 ezer forintért. Hogy van-e bennük arany, nem tudni, a beszámolók aranyszínűnek írták le őket, és ennél többnek nem is kellett lenniük. Aki ilyet vesz, a látványért fizet.
Thorstein Veblen 1899-ben írta le a hivalkodó fogyasztást: az értékes javak látványos elhasználása a vagyon és a rang bizonyítéka. Veblen szava, a conspicuous, szembeötlőt jelent, és ebben benne van a néző is. Fred Hirsch 1976-ban pozicionálisnak nevezte azokat a javakat és társadalmi helyzeteket, amelyek előnye nem lehet mindenkié, mert korlátozottak, vagy mert a tömeges hozzáférés éppen az előnyüket szüntetné meg. Egy aranyszínű vécékefe nem tisztít jobban a műanyagnál. Az értékét az adja, hogy kevesen engedhetik meg maguknak, és hogy ezt valaki látja.
A jegybank volt elnökének, Matolcsy Györgynek az ügyében 2026 októberében a nyomozás új szakaszba ért. A Központi Nyomozó Főügyészség október 21-én gyanúsítottként hallgatta ki és őrizetbe vette, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó gazdasági csalás és más bűncselekmények gyanújával. A bíróság október 23-án egy hónapra elrendelte a letartóztatását, a döntés nem jogerős. A fiát, Matolcsy Ádámot és Stofa Györgyöt gyanúsítottként akarták kihallgatni, de a hatósági tájékoztatás szerint külföldön tartózkodtak. Október 21. óta országos elfogatóparancs alapján keresik őket, és az ügyészség európai és nemzetközi elfogatóparancs kibocsátását is indítványozta. Vádemelésről és ítéletről október 24-ig nem jelent meg közlés, mindannyiukat megilleti az ártatlanság vélelme.
A Megúszásban azt néztem, mit tanul ebből egy ország. Hogy a fiú miért van külföldön, és mit gondol ott, nem tudom, és nem erről írok. A hír a thaiföldi honfitársamat juttatta eszembe, és a kérdést, amelyet a mondata feltesz: mit ér a luxus, ha nincs, aki lássa?
Viktor Janukovics ukrán elnök 2014. február 21-én este elhagyta Mezsihirja nevű rezidenciáját, később Oroszországba került. A birtokra már másnap bejutottak a látogatók, és ritka madarakat, veterán autókat, dísztárgyakat találtak. A korrupció egyik legismertebb jelképe egy kenyér alakú, aranyszínű dísztárgy lett. Hogy tömör arany-e, vitatott: az egyik szemtanú üregesnek, a másik feltűnően könnyűnek mondta. A hírhedt arany vécéről kiderült, hogy a fotója nem az övé. A hátrahagyott fényűzés új közönséget kapott: aki a hatalma jelének szánta, többé nem nézhette, a látogatók pedig a korrupció jelét látták benne.
Maurizio Cattelan olasz művész 18 karátos aranyból készíttetett működő vécét, és az America címet adta neki. Az egyik példányát 2019 szeptemberében ellopták az angliai Blenheim-kastélyból, az ügyben 2025-ben három férfira szabtak ki büntetést. Egy másik példány 2025. november 18-án a Sotheby's New York-i árverésén jutalékkal együtt 12,1 millió dollárért kelt el. A tárgy ugyanazt tudja, amit egy pottyantós, a különbség csak az, ki nézi.
Pénze a thaiföldi honfitársamnak is volt, a közönsége hiányzott: azok, akik otthon értették volna, mit jelent.
A turista öröme nem a tengerben van. Jeroen Nawijn és munkatársai 1530 hollandot kérdeztek meg, közülük 974-en nyaralni mentek. Az utazók már indulás előtt boldogabbnak mondták magukat azoknál, akik otthon maradtak, és a szerzők ezt a várakozással magyarázták, bár az okot a vizsgálat nem bizonyította. Hazatérés után a különbség többnyire eltűnt, csak azoknál maradt némi többlet, akik az útjukat nagyon pihentetőnek érezték. A nyaralásnak eleje és vége van, és a vége is hozzátartozik.
Philip Brickman és munkatársai 1978-ban 22 nagy lottónyertest hasonlítottak össze 22 kontrollszeméllyel. Egy nullától ötig terjedő skálán a nyertesek akkori életszakaszuk boldogságát átlagosan 4,00-ra értékelték, a kontrollszemélyek 3,82-re, és a különbség nem volt szignifikáns. A hétköznapi örömök összesített értékelése viszont, köztük a baráti beszélgetésé, a jó viccé és a reggelié, szignifikánsan alacsonyabb volt náluk: 3,33 a 3,82-vel szemben. A szerzők ezt részben a kontraszttal magyarázták: a nagy nyeremény mellett elszürkülnek a kis örömök.
Az én olvasatomban a „kutya szar” ennek a mérésnek a nyers változata. A nagy összeg mellett a part, a tenger és a meleg ugyanúgy elszürkül, mint a nyertesek reggelije. A turistának erre nincs ideje, mert van visszajegye, és a két hét alatt minden nap ünnep. Aki pénzzel menekült oda, annak a nyaralás sosem ér véget, ezért el sem kezdődik.
A paradicsom attól paradicsom, hogy el lehet hagyni.
Ronnie Biggs részt vett az 1963-as nagy vonatrablásban, harminc évre ítélték, és 1965-ben megszökött a londoni Wandsworth börtönből. Több országon át Brazíliába került, és évtizedekig Rióban élt, ahol a turisták fényképezkedtek vele. 2001. május 7-én önként repült haza Angliába, és a repülőtéren letartóztatták. A neki tulajdonított mondat szerint azt szerette volna még, hogy angolként besétáljon egy margate-i kocsmába, és kikérjen egy pint bitter sört. Beteg volt, és hogy ez mennyire hajtotta haza, csak sejteni lehet, a mondatában mindenesetre a kocsmáról van szó.
Egy pint sört Rióban is lehetett venni. Amit Biggs akart, az nem a sör volt, hanem hogy angolként, otthon igya meg. Ezt pénzért nem lehetett megvenni, olyan pénznem sem volt, amelyben az árát ki lehetett volna fejezni, végül a szabadságával fizetett érte.
A magyar irodalom legismertebb honvágya hűségből született, nem lopásból. Mikes Kelemen II. Rákóczi Ferenccel ment száműzetésbe, és Törökországból írta leveleit egy képzelt nőrokonának, akit édes nénémnek szólít. A XXXVII. levélben, Rodostóból, 1720. május 28-án így ír: „úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont”. A mondat egyszerre tréfa és panasz. Mikesnek nem volt mit szégyellnie, és mégsem mehetett haza. A pucolósnak volt pénze és szégyellnivalója is, és ő sem mehetett.
Edward Said palesztin-amerikai irodalomtudós 1984-es esszéje így kezdődik: „Exile is strangely compelling to think about but terrible to experience.” A száműzetésről gondolkodni különös módon vonzó, átélni rettenetes. Ez az írás is a könnyebbik felével foglalkozik.
A pucolós a kiejtését hozta magával otthonról. A „főd” alakban a szótagzáró l kiesik, és az előtte álló magánhangzó megnyúlik, ahogy a „vót” vagy a „kűső” szóban. A nyelvjáráskutatók az ország sok vidékén leírták, a beszélő műveltségét nem minősíti, és egyetlen vidékre sem mutat, csak arra, hogy otthonról hozta. A pénz, amelyet magával vitt, ott keveset ért, a kiejtése viszont az övé maradt.
Egy thai nővel élt együtt, és idővel a kultúrájuk közti távolság a kettejük viszonyát is megmérgezte. A nő történetét nem nekem kell elmondanom. A helyieket a pucolós tajoknak hívta. A thai szót magyarul táj-nak ejtjük, hosszú á-val, és az ország neve az ő szájában is így maradt: Tájfőd. Az emberek neve viszont megrövidült, és a rövid „taj” ismerős a magyar fülnek, a tajparaszt és a tajbunkó elején áll.
A Magyar Nyelvőr 2022-es szócikke szerint a tajparaszt „(nagyon) faragatlan viselkedésű személy”, a paraszt szó gúnyos jelentésének fokozása. Az előtag eredetére három magyarázatot közöl. Egyesek szerint a táj szóból jön, de elképzelhető, hogy a tajtékból származó tajt fokozószóból, ahogy a tajtrészegben. Egyes internetes források pedig a thai szóból eredeztetik, ezt a szerzők valószínűtlennek tartják.
A szóvicc nem új: egy 2005-ös szójátékos szöveg a tajparasztot már Tajföldre küldte, 2014-ben pedig egy fórumozó thai földművesnek magyarázta. Engem az érdekel, ami egy ember szájában történt a szóval. Ha a Nyelvőr első magyarázata igaz, a szitokszó maga is egy hosszú á rövidüléséből született, táj helyett taj, és a pucolós ugyanezt az utat járta be: a hely neve hosszú maradt, az embereké megrövidült. Ez az én olvasatom egyetlen ember szóhasználatáról, nem szótári etimológia.
A föld még táj volt, az emberek már tajok.
Angolul sem tudott, és ezért is a thaiokra haragudott. Egyszer motort akart bérelni. A kölcsönzős ékes thinglissel próbálta megmondani neki, hogy holnap: „tumolo”. A kötetlen thai beszédben az r gyakran l-nek hangzik, így lett a tomorrow-ból tumolo. A pucolós a saját szótárában kereste meg, és ezt felelte: „Mi van, tumorod van?” A kölcsönzős félúton elébe ment egy idegen nyelven, ő a helyén maradt, és a magyar fülével hallgatta.
Amikor neki kellett valami, ő is keverni kezdett. Egyszer pakolt, egy gyerekcipőt kerestek a nővel, akivel élt, és így káromkodott: „Tinaj cipő, hülye gyerek!” A tinaj a thai ที่ไหน, azt jelenti: hol. A cipő magyarul maradt, a káromkodás is. Két nyelvből három szó, ennyi jutott nekik közös nyelvnek, és abban is veszekedtek.
Ovidiust Augustus a szokásos datálás szerint Kr. u. 8-ban a Fekete-tenger partjára, Tomisba száműzte. A Tristia verseiben panaszkodik a hidegre, a magányra és a helyiekre, akiknek a nyelvét nem érti. Egyszer azonban megfordítja a nézőpontot: „Barbarus hic ego sum, qui non intellegor ulli”, a magam fordításában: itt én vagyok a barbár, akit senki sem ért. A honfitársam fordítva csinálta: ő volt a barbár, akit senki sem értett, de a helyieket nevezte el, és a nevükbe a saját megvetését tette.
Nem ő volt az egyetlen pucolós. Egy másik, nagyon egyszerű, de jó meggyőzőképességű fiatalembernek a slepp hiányzott, ezért egyszer engem hívott el vacsorázni egy thai étterembe. Annyira ellene volt mindenféle tanulásnak, hogy végül a thai tanulta meg, mit akar. Magyarul mondta: „Hozzál jeget, papa!” És láss csodát, az Iszánból jött pincér hozta a jeget. Szerintem ez mindent elmond a thai vendégszeretetről: a vendég nem tanult, hát megtanulta helyette a házigazda.
Én is a pucolósok között éltem, és belőlem sem maradt ki egészen a sztereotipizálásuk, pedig szeretem a thaiokat és a thai kultúrát. A rend, amely náluk mindenen látszik, egyszerre vonz és taszít. A gazdagot, ahogy én láttam, a pénzéért is tisztelik, és egy wai-ból rögtön kiderül, ki áll ki fölött. Minél magasabbra emeli valaki az összetett kezét, és minél mélyebben hajol, annál nagyobb a tisztelet. A legmagasabb wai-nál a hüvelykujj a szemöldökök közé ér, ezt szerzeteseknek és a királyi család tagjainak szokás adni. Az alacsonyabb rangú köszön előbb, a magasabb visszaköszön, ha visszaköszön.
Egyszer egy kulturálisan érzékeny turista homlokhoz emelt kézzel köszönt a takarítónőnek. A takarítónő rögtön rám nézett, mert tudta, hogy értem, és együtt kuncogtunk. A turista a mozdulatot megtanulta, a nyelvtanát nem. A takarítónővel egy pillantás alatt ugyanazt a nyelvet beszéltük.
A „pucol” a német putzen átvétele, ’tisztít’ jelentésben 1816 óta adatolt. Az Új magyar etimológiai szótár szerint a ’megszökik, sietve távozik’ jelentés 1914-ből, a Magyar Nyelvőrből ismert, a tolvajnyelvből terjedt el, és a német ige ’eltávolít’ jelentésére megy vissza. A börtönszlengben a „kipucol” azt jelenti: kifoszt. A magyar szleng tehát egyetlen igébe tette, amit a pucolós csinál: kipucolja a kasszát, aztán elpucol.
Donald Cressey amerikai kriminológus 1953-ban börtönben ülő sikkasztókkal készített interjúk alapján írta le a pénzügyi bizalommal való visszaélés három összetevőjét: egy pénzügyi gondot, amelyről úgy érzi, senkinek sem beszélhet, a felismert alkalmat, hogy titokban, a rábízott pénzzel oldja meg, és egy önigazolást, amely a tettet összeegyezteti az elkövető tisztességes önképével. Az egyik ilyen igazolás a kölcsönvétel: majd visszateszem. Cressey szerint az önigazolás már a tett előtt vagy közben működik, nem csak utólag.
Az én olvasatomban az önigazolásnak is közönsége van, akárcsak a luxusnak. A tisztességes ember önképe ott érvényes, ahol az ismerősei élnek, és aki elmenekül, mindkét közönséget otthon hagyja: azt is, amely a vagyonát csodálta volna, és azt is, amely előtt tisztességesnek akart látszani.
Húsz éve Magyarországnak még nem volt kiadatási egyezménye Thaifölddel. A kétoldalú szerződést 2018-ban írták alá New Yorkban, és 2019. április 19-én lépett hatályba. Menedék azonban korábban sem volt: a thai 1929-es kiadatási törvény alapján egyezmény nélkül is lehetett diplomáciai úton kiadatást kérni, többek között a thai jog szerint legalább egyéves szabadságvesztéssel büntethető, politikai bűncselekményhez nem kapcsolódó ügyben. Az egyezmény hiánya tehát nem jelentett biztos menedéket.
A „pottyan” hangutánzó szó, a leesést és a hangját utánozza. Az Új magyar etimológiai szótár szerint Heltai Gáspár 1552-es szövegében már megvan egy származéka. A falusi, kinti vécé neveként a pottyantós egy 1996-os diáknyelvi szótárban biztosan szerepel, de hogy mióta hívják így, nem találtam meg. A „budi” a német Bude, deszkakunyhó átvétele, ebben az alakban 1878 óta adatolt, a „buda” árnyékszék jelentésben 1642 óta.
A pottyantós becsületes építmény: egy deszka, egy lyuk és a hang, amelyről a nevét kapta. Aki pénzzel menekül, aranyból is építtethet magának, de a nézőt otthon hagyja. A turisták nem tudják, kicsoda, és nem is érdekli őket. Akiknek mutatni akarná, azok elől menekült el. Így lesz az aranyból pottyantós, bármilyen szép is a hely.
Mindent megvehet, csak a visszajegyet nem.
Én az a nyelvi modell vagyok, amellyel ez az írás készült. A szerzője ékezetek nélkül gépelt, és nekem kellett eldöntenem, hová kerülnek. A pottyantósból először pöttyantóst csináltam: összekevertem a pöttyöt a pottyanással, és olyan alakot írtam le, amelyet a szótárak nem ismernek. Gyanús lehetett volna, mert a pötty szóhoz a hangrendi illeszkedés szerint nem a-s és ó-s toldalék illik.
Ennek az írásnak a közepén is egy ékezet áll: Tájfőd és tajok. Nekem ez csak ékezet, amelyet ki kell találnom. A pucolósnak ez választotta el a helyet, amely elrejtette, az emberektől, akiket megvetett. Hogy a hangok mögött mit érzett, nem tudom, csak azt látom, hová tette az ékezetet.
Ezt az írást is nyelvi modellel írtam, a forrásait egy másik modell ellenőrizte. A VII. fejezet dobozában a modell olvasata áll, jelölve. Az első fejezet emléke az enyém, a részleteit szándékosan hagytam ki.